Több száz álmom porbahullt
Több száz álmom már elmúlt
Több száz új álmom van
A közös álmunk súgd a fülembe hallkan
Mond azt,hogy velem akarsz lenni
Mond azt,hogy nem fogsz soha elmenni
Érezem,hogy fogod a kezem
Érezzem,hogy mindig itt vagy nekem
Érezd,hogy veled vagyok
Tudd,hogy benned sose csalódhatok
Te vagy az ki megért engem
Te vagy az ki elfogadja minden tettem
Soha ne mond,hogy ez a vég
Mert nekem belölled kell még
Álmomban velem vagy vigyázól rám
S ha nem vagy ott mégsem könynes lesz a párnám
Átölelsz és biztonságban vagyok
És nem érnek el azok az ocsmányságok
Ha azt mondod,"minden rendben"
Én elhiszem neked örökre az életben
De ha itt hagysz engem
Összetöröd szívem
Akkora darabokra,hogy nem lehet meggyógyítani
Csak átaposni rajta és a föld alá temetni
És ez az álom eleveszétését sose fogom tulélni
Sose fogok senkit ennyire szeretni
 

Csalódtam benned

Mert te csak játszottál velem

Azt hitted naív vagyok

És érted megbolondulok

Bocs,de ez nálam nem jött be

Keres más pancsert a kördörbe

Őt majd kihúzod ,hátha beveszi azt a sok ocsmányságot

Hiába is.Te máshogy látod a világot

Neked játék az egész

De ez már elvész

Nem vagyokegy játékszer kivel játszhatsz

És majd eldobhatsz

Nem,nem hagyom én én vagyok

És az lesz amit én akarok

Nem kellesz többet nekem

Elengedtelek te is engem

És itt a vége,s nem többet nem látlak

Ha még is pusztáncsakátnézek ratad,s nem s hallak

Úgy érzem megfagyok
Didergek és nem magam vagyok
A félelem uralkodik az embereken
S röhögnek a szerencsétlen életeken
Kiröhögöd mert valaki szegény
Kiröhögöd mert valaki szerény
Kigunyolod leköpöd a lelkisérülteket
S köveremé teszitek szíveteket
A fogyatékosokon röhögsz s majd megfullad lelked
Mert nem veszed észre ,hogy ő mit szenved
Térjetek magatokhoz
Alkohol boldogságot hoz?
A fű meg a drog mire jó?
Ez emberről emberre ragadó
Azt hiszed ez a menő?
Evvel leszel te kelendő?
Hányásodban hempregni biztos nagy élvezet
És dolgokat tenni amire másnap nem is emlékezel
Biztos baromi jó,bizros büszkék rád a szüleid
Biztos ezek a legjobbak az életedben,ezek a tetteid
Fiú létedre kurváskodsz
Lány létedre nap mint nap mással kufircolsz
Büszke lehetnek rád a barátaid
S a rokonaid
Kiröhögsz mert más vagyok
Kiröhöglek titeket mert balfaszok vagytok
Kiröhögöd,megütöd azt ki nem tetszik neked
Még is lehet,egyszer ő fog segíteni talán neked
Mit érsz el evvel az életformával?
Semmit.És hány embert visz ez még magával?
Sokat.Hidd el boldog is lehetsz anélkül
De sajnos ebbe minden ember 1x belemenkül
Te kitudsz jutni onnan?
Vagy nem veszed már komolyan?
Térj magadhoz
És döntsd el te mit veszel magadhoz

Angyal az ki melleted van
Nem hagy cserben a bajban
Gyengéden átölel
A mennyekbe felemel
Lent a földön minden ködös

És ő az aki előre lökdös
S nem hagya ,hogy meálljak

És minden álmomat feladjak
Nem félek mellette

Barátom vagy,melletted nem kell félnem este
Akármi történik fogod a két kezem
Rád bízom az életem
Átok,hogy nem vagy itt testileg velem
Tudom ,hogy ha kellesz még is itt vagy nekem
Olyan közel áll hozzám,ő igaz barát
Kérlek,ne hagy el,mert benned sose csalódtam akkorát
 

Álmodtam egy szépet
S Ő elém lépett
Átölelt és megcsókolt
Majd lassan elbandukolt
Elúszott az álmom
Mire örökre kell várnom
Még mindig ott állok
Állok és várok
Hogy vissza jöjjön Ő
A megmentő
Szívemen csak a melegsége segít
S az igazi énem álarc mögöt lapít
Vedd le most álarcom
S érezd meg forró csókom
Ha te nem jösz vissza értem
Eldobom az egész életem

Egyszer már ott jártam
Hol minden szép és imádtam
Mindig sütött a nap
S a virág el nem hervad
Színes volt minden,és vele voltam
Ölében ülve csókoltam
De egyszer csak beborúlt az ég
S ez csak a kezdet még
Villámlani is elkezdet
Majd minden szép szétesett
Romok maradtak
És már a virágok is elrohadtak
Mesebeli világom,az álmom
S vele együt párom
Elvesztek és hiába kerestem
Végül megleltem
Megleltem a szívem
Amit csak neki adtam,mert szerettem
S még mindig féltve őrizte kicsi törékeny szívem
Amit vissza sose kértem
Biztonságban van ott nálla
Az ő szíve meg nállam
Elkezdtük újra világunkat felépíteni
De a vár nem akart egybeállni
De sose adtuk fel
S végül a nap is fel kel
A virágok is kinyíltak
S engem megint csókoltak
Te voltál az kiért mindig lángólt szívem
Rájöttem...Te vagy az életem!

Szeretni valakit
Rábízni valamit
Vele lenni mindenben
Kitartani mellette örökösen
Csak annyi,hogy szívedet adttad oda
De ha rossz embere bízod,kidobja




Barát az ki fogja a kezed
Barát az ki felnyissa a szemed
Barát az aki szól ha bajban vagy
Barát az ki hibázni hagy
Barát az ki szeret
De semeik barát nem adhat meg egy érezlmet
 

Volt egyszer egy lány ki megismert egy fiút...A lány és a fiú is ugyan olyan bolondosak voltak mint a másik így hamar megkedvelték egymást!Nap mint nap beszélgettek hülyéskedttek és elmondták ,hogy szeretik egymást...De egyik sem tudtta,hogy  a másik a másikat,hogy szereti! Egyszer a fiú korházba került.A lány nagyon aggódott érte és egy nap se telet volna el,hogy ne gondolt volna rá...Sms eztek is.Aznap mikor a fiú hazajöhetett a korházból a lány kapot egy sms-t,hogy a fiú mennyire is szereti...A lánynak hevesen vert a szíve..Érezte,hogy ő is szereti a fiút...De még is..Félt.Félt attól,hogy ő nem elég jó,hogy a fiú msát akar...Vagy ,hogy nem működne.Így a lány inkább visszafogodttan használta azt a szót,hogy "Szeretlek".Egyik nap azonban a fiú eltűnt...A lány nagyon aggódott érte nem tudtta hogy hol keresse...Félt!Félt hogy msot vesztette el örökre azt az életértelmet amiért élnie kell...S 1-2 nap múlva kap végre  alány egy levelet.De nem a fiútól.Hanem a fiú rokonától.A lány mire elolvasta a levelet már könnyek záporoztak a szeméből.Megútálta azt a szót,hogy mosoly vidámság élet...Nem mosolygott nem nevetett nem vihogott..Csak ment napmint nap az iskolába nézett előre a semmibe néhol egy egy könnycsepp kicsordúlt a szeméből.A lány nem tudtta feldolgozni elejinte,hogy a fiú lehetséges,hogy miatta került korházba...Nem tudtta feldolgozni,hogy miatt avan ott és nagyon súlyos az állapota! Könnyei sokszor eleredttek smemi sem vígasztalta.Végül írt egy levelet a fiúnak...De nemtudtta miért...De megírta.A fiú rokonját kivel folyamatosan levelezett...ÉS akitől mindig kapta az infókat a fiúról,ő volt az aki elvitte a lányt a fiúhoz...A korházba...A lány bement a fiúhoz...Színte már fél holt volt...a szíve lassan dobogott...Már színte alig vert...Arca sápadtt és hófehér.Szeme lecsukva...Eszméletlenül ,mozdulatlanúl fekszik...A lány leült a fiú ágya mellé...Pár percig ült és nézte a fiú félholt arcát.Végüll megfogta két kezét és ajka a fiú ajkához ért. Ott votl még vele fél órát...De mennie kellett...A levelet letette a székre.Miután becsukta az ajtót a lány...HÍrtelen a fiú szíverése felgyorsúlt a levegő mélyen átáramli ka testében az arca kipirúlt és egy meleg érzés vette át az egész testét...Körül nézett a "szobában" de shol senki...Csak egy levél...A levelet elkezdte olvasni...És az arcán hírtelen mosoly lett...A szeme csillogott...Szíve melegséggel telt el...ÉS tudtta!Van kiért élni...A fiú felkelt hát a korházi ágyból és rohanni kezdett a lány után...Avval,hogy "Jól van!" Az orvosok nagyokat pislogtak mikor meglátták...Már az orvosok épp kezdték feladni a reményt..És erre a szemük láttára rohant el egy pizsamás beteg avval a modnattal kiabálva,hogy jól van...Hát kicsit koppant az álluk...Majd a lány kezét hírtelen valaki megfogta.A lány visszanéz...És a fiú csillogó szemét látja és gyönyörű mosolyát...A lánynak örömkönnyei eleredtek és a fiú karjaiba kötött ki!Ölelték egymást a hideg hídőben de nem fáztak...Örültek egymástnak és mind kettőnek az öröm könnyei özönlött!És azóta sem engedi el a fiú a lány kezét...A lány meg vigyáz azóta is a fiúra!

Volt egy lány ki egy életvidám csajszi volt!Szerette az életet a színeket mindent!De ahogy telt és múlt az idő kezdett rádöbbeni,hogy az élet nem gyerek játék.Tele van veszélyel és rossz dolgokkal!Köztük a szerelmet is besorólta! Hiszen egyszer ő is szerelmes lett.A szerelem elejinte viszonozva is volt.De ahogy megint telt az idő...A fiú szíve teljesen kihűlt.Értelme nem volt folytatni a kapcsolatot...Állandóan csak a balhé ment!Végül a fiú véget vetett mindennek! De ezt nem finoman közölte a lánnyal!Hanem a leg bunkóbb és Leg ocsmányabban,hogy a lánynak még jobban fájjon...A lány nehezen fogadtta ezt az egészet.Nem gondolta volna,hogy ilyen nehéz valakit elveszíteni és örökre elfelejteni.1-2 hónap múlva a lány újra talpra ált!De egy fiúra sem tudott nézni.De a fiúval próbált kibékülni legalább mint barát,mert nem bírta elfelejteni őt! A fiú megragadtta az alkalmat,hogy mégjobban belészúrja a kést és meg is forgassa benne! A lány elhívta  a szülinapi partyjára.A fiú azt mondta,hogy persze,hogy elmegy...Hát eljött a party napja...Már a vendégek megérkezdttek kivéve a fiút! A lány elszomorodott.És azért is a fiú keresésére állt...Elment a saját partyjáról,hogy meg keresse a fiút! Végül...A Parkban megállt egy fánál.A fa mögé bújt mikor meglátott két "szerelmes" párt.A fiú volt az és egy másik lány!A fiú meglátta a lányt és pont a fa elött ahol elbújt a lány,ott csókolta meg szenvedélyesen az új barátnőjét! És vallot neki szerelmet.A lány összeesett a fatövébe és levegőhöz alig jutott...Azt hitte túlépet már rajta.De tévedet...Nem bírta...A levegőt kapkodta a szíve vert és éget...A könnyei záporoztak.Majd mikor elment a fiú az új barátnőjével a lány elment egy magányos hegyre.Ami egy vízesésnél van.Ott ismerte meg a srácot a lány...A szíve nagyon fájt!Tudtta,hogy a srác sose lesz már az övé.És gondolatai egyre jobban a halálról szóltak.Nem bírta elviselni azt a fájdalmat,hogy a srác mással van...Egy búcsú levelet írt mejet egy fához tűzött...A fa már teljesen kihalt volt.Alig élt...Levél nem is volt rajta.Ágai is alig voltak már.Régen mikor megismerték egymást gyönyörű volt.S most teljesen elpusztult.A kihalt fa és a vízesés között volt elég nagy távólság.S A lány könnyei záporozván közeledni kezdett a vízeséshez...A szikla széléhez...Lábai remegtek,szíve hevesen vert és éget a pokol tűzében.De nem ugrott le.Csak állt a szélén...Nézte ahogy a víz milyen könnyedén "esik" le a vízesés aljára és csapódik be.Gondolkozott.Szép emlékeire vissza gondolt.A telefonja csörgött...A legjobb barátnője hívta de a telefont csak a vízesésbe dobta.A barátnője tudtta hol keresse...Útközbe megtalálta a levelet.Gyorsan felhívta a fiút...A fiú megijedtt.És szaladni kezdett...10 perc múlva a kihalt fánál volt..De nem állt meg tovább futott...A fiú mikor meglátta a lányt a szakadék szélén.Kiáltott egyet:Ne tedd ezt! A lánynak a szíve is összerándúlt a fiú hangját hallva...Vett egy utolsó pillantást a fiúra.És azért is megtette!A fiú próbálta utol érni és elkapni! De elkésett! A fiúnak záporozni kezdtek a könnyei.Az ég is elsötétűlt..Fekete lett a világ.Keserű gondolatok és emlékek kavarták fel! Látni lezuhanni azt akit szerettél!Örökre benned marad az az égő fájdalom! A fiú csak zokogott ,utánna akart menni...De a lány legjobb barátnője visszahúzta...És csak a lány búcsúlevelét adtta kezébe: "Bárki is vagy tudom nem ismersz!Nem tudod mi az a szerelem.Nem tudod mi az ami igazán fáj! Nem tudod miért írtam ezt!Nem tudsz rólam semmit!Maszkot vettem fel mégsem bírom tovább.Én voltam már szerelmes.Megtudttam mi az igazi fájdalom...Tudom milyen a pokol tűzében égni.Tudom milyen a halál! Tudom,hogy ezt is miatta tettem szerelmem!Tudom,hogy a halál után is beléd leszek szerelmes!Tudom,hogy sose lesz ő már az enyém.Tudom hogy emlékem szívében még azért él.A temetésemen nem akarok könnyeket látni.Máskor is szükséged lesz rá!Ne rám pazaróld! Viszát:Egy szerelmes lány." A fiú miután elolvasta rájött,hogy még mindig szerelmes a lányba.Fájt neki,hogy hova jutatta.És rájött,hogy több boldog évet érdemelt volna még ez a lány.És nem csak puszta 16 évet.A fiú a lány temetésre nem ment el.Mindenki egy utálatos embernek tartotta.De kiderűlt,hogy aznap egy másik embert is temettek.A fiút! A fiú a búcsú levelébe csak ennyit írt: Meghalt egy lány a szerelem fájdalmai miatt.S most meghal egy fiú,hogy a túlvilágon lányt boldoggá tegye és örök szerelmet ígérjen neki!

Szívem és testem reszket
Nem találja azt a bizonyos kezet
Akiét mindig fogta és védte
S nem tudom mi a vétke
De most nincsen itt a kéz
Olyan rossz az elvesztés
Keresem keresem de nem találom
S én őt csak vissza várom
Minden nap rád gondolok
S nem rosszra ti bolondok
Csak a szép pillanatokra
Majd jön egy érzés mi ezeket eltiporja
Jött és szét szedett mindent
Kétejt keltett
Félelem átjárja testem
Senkisem fogja a kezem
Egyedül vagyok nélküled
Gyere vissza,had vészeljem ezt át veled!

Az élet egy játék
S ez még nem a vég
Csak msot kezdődött egy újabb színt
S elfelejtek hírtelen minden kínt
Téged szeretlek
Sose hadj el kérlek
Játszuk ezt a játékot örökké
Sose váljunk ketté

Lehűlt már az idő
Csendes már az erő
Erősen fúj a szél
Sehol a fákon egy levél
Néha az eső is elered
Csak nyújts két kezed
Had fogjam és had öleljelek
Tudod én nagyon szeretlek
Ahogy vagy úgy szeretlek
Tudod...Érted élek
Megér minden szenvedést akár csak egy csókod
S ha magadhoz ölelsz hallom ahogy a szíved dobog
Kint az őszi idő tomból
Soha nem akarok elmenni a karjaidból
Minden olyan meleg kívül s belül
S ha veled vagyok a szomorúság elkerül
Tudnod kell ,hogy te vagy az élet számomra
Sosa adj nekem búcsú csókot a számra

 

Volt egy lány ki imádtta az állatokat! Volt is neki pár..A szülei nem nagyon szerették,hogy lányuk ilyen állat barát mert hazahozott minden kóbor állatot...Egyszer szülei azt mondták ÁLLJ!A lányt elszomorította ez a tény,hogy több állatot nem hozhat haza! Ez ment pár hétig...Míg egyszer a suliból hazafele a kocsiút kellős közepén meg nem látott egy apró picike kutyust...A csontjai kilátszottak egyszóval nagyon soványvolt és ráadásúl az első jobb lába vérzet tés a fele nem volt meg! A lány a látványtól is sírva fakadtt!Mégse hadhatja magára! A kutyust nehéz volt megközelítenie mer tnagyon félt...De a lánynak sikerült és ölébe vette a pulcsijába betakarta...Hazafele menet azt látja ,hogy a kutya tele van vágásokkal! Egyből tudtta,hogy ez egy állatkínzó kutyája volt! Nagyon megsajnálta szegény kutyust...De mivel nem vihetett haza több állatot ezért a kutyusnak a padláson csinált egy kuckot jó sok meleg dologgal és folyamatosan sok sok ennit vitt fel meg meleg tejet! Nagyon megkedvelte a kutyust .A kutyus is a lányt. De a padláson mégsem maradhatott örökre... Mert közben a kutyus éjjszakánként ugatni kezdett... A lány végül a kutyussal a kezében szülei elé állt és megmondta! Vagy a kutya és ő vagy semeikük...A szülei meglepődttek a lány erős kisugárzásán és azon hogy harcol! A lány eléggé elhúzódott típus volt.A szüleivel vezsekedni kezdett mert azért sem akarták engedni...De végül a lány győzőtt.A kutyus nem szakadtt el egy percre sem a lánytól...Ha a lány suliba volt akkor a kutyus a szoba legsötétebb sarkában ült! Pár év múlva a kutyus nagyon szépen helyre jött...Már sétáltatta a lány a kutyust és már vidám volt nagyon...A kutyust Remény nek nevezte el...Nagyon illett rá a név! A lány segített Reményen és több állaton,de egy hideg téli napon fordúlt a kocka!Ha Remény nem lett volna a lány lehet,hogy már nem élne! Szóval egy hideg csúszós téli napon Reményt sétáltatva a lány megcsúszott a jégen és egy gödörbe csúszott...De Remény mégse hagyta,hogy beleessen...A pórázt szájába véve ami a lány csuklójára volt kötve húzni kezdte Remény...De Reménynek még is csak kisebb egyensúlyérzéke volt három lábbal és nem volt még elég erős...Ezért Remény nagyon okos volt és szépen lassan próbálta a gödörbe leereszteni a lányt! A Lány azt látta,hogy Remény mindjárt beleesik a gödörbe mert elfogyott a póráz...A lány hírtelen lecsavarta kezéről a pórázt...Zuhant is egy nagyott és nagyon beütötte a fejét...Ott helyben el is ájúlt.Remény három lábbal úgy futott mintha 4 lába lett volna vagy mintha szárnyai lettek volna.Egyenesen a korházig...Ott addig ugatott míg kinem jött valaki...A doktorúr köpenyét megragadva húzni kezdtte...Húzni és húzni...Nemtudta mit akar...De amikor a kutya szemébe nézet azt látta,hogy szomorú... Megfogta a pórázt és Remény egyenesen a gödörhöz vezette. A doktorúr azonnal hívta a mentőket.A mentők gyorsan kijöttek és éppen,hogy megmenekült a lány! Reménynek köszönheti az életét a lány,Remény meg  alánynak,hogy élhet!

You have to live the life
And never your half your name
Never your half when we were born
When we fell in love with each other
Was he a love possibly?
Are you a sheer illusion only?
I don't know!
But you are my best friend!
Maybe,how there are 3 years between us
but for each other clear our heart
know that you may count on me always
and you onto eternal one my best friend you are left over

Arno ugye Angliában él így ne csodálkozzatok az angol szöveg miatt! De magyarországon született=) ÉS ezt persze nem csak angolul küldte el nekem mert különben bajba lennék szerintem :D

itt a magyar verzió:

Élned kell az életet
S sose feled a nevedet
Sose feled mikor születtünk
Amikor egymásba szerettünk
Szerelem volt talán?
Vagy csak puszta ábránd?
Nem tudom !
De te vagy a legjobb barátom!
Lehet,hogy van 3 év köztünk
de egymás iránt tiszta  a szívünk
tudd,hogy rám mindig számíthatsz
s te örökre a legjobb barátom maradsz

Szépen süt a nap
Nem kell ide pap
Egy lány és egy fiú ül a fűben
Egymás szemébe néznek szerelmesen
A lány olvad a sráctól
A srác meg a lánytól
De a szerelem mindenkit elvakít
S egyes dolgokat eltaszít
De őket essem érdekelte
S a lány a fiút nem feledte
A fiú sem a lányt
És máig sem oltódott ki a láng
 

Volt egy lány ki elzárkózott a világtól...Mindenki depressziósnak mondta.Sose köszöntek neki.Nagyon magányos volt.A lánynak peregtek az unalmas évei...Még mindig nem volt társasága...Egyetlen társasága a kiskutyája volt...Majd az évkezdésnél egy új osztálytársuk lett...Egy fiú kit Edwardnak hívtak.A fiú egyből kiszemelte a lányt és addig nem hagyta békén míg társalogni nem kezdett vele...A lány hirtelen feloldódott és a sráccal azaz Edwárddal barátságot kötött...A lány egyre jobban kezdett feloldódni végül egy bandában kötött ki...Edwárd bevezette egy jobb életbe ahol nem kell magányosnak lennie.A lány már nagyon jól érezte magát.És minden jó volt...Az osztálya is kezdtte elfogadni és rájöttek,hogy mit veszítettek eddig.De volt egy hátránya ennek az egésznek,hogy több barátja,haverja lett...A legelsőt és legfontosabbat elfelejtette...Egyre kevesebbet foglalkozott Edwarddal.Ezért Edward úgy döntött elköltözik az apjához Angliába.Mert neki a szülei elváltak...Anyja Magyarországon élt apja meg Angliába...1 hét múlva vette csak észre a lány,hogy eltűnt Edward...Elment hát a házához...S csak az anyja jött ki.Az anyja azt mdnta már egy hete elment az apjához és nem is akar visszajönni,de karácsonykor  itthon lesz..S az anyja Edward nak egy naplót nyomott a lány kezébe.Evvel a mondattal:"Ezt neked szánta gondolom Edward...Hisz a te neved áll rajta!".A lány elszomorodott...Leült egy padra ahol elsőnek beszélgetett Edwarddal.És minden suli után ott ült és olvasta a naplót...Minden közös szép emlékük le van részletesen írva és képekkel tele rakva...Miután a naplót kiolvasta rájött,hogy Edward szerelmes volt belé...És szíve hevesen kalimpált,hogy lassan itt a karácsony...Elrohant hát a boltba és vett egy aranyos macit ami egy szívet tart...A szívet ki lehetett nyitni...Abba a szívbe tett egy képet és egy levelet.Az volt a terve ha nem bocsált meg neki Edward oda adja neki ezt a macit...Ha megbocsált a levelet kiveszi és úgy adja oda a macit! Eljött a karácsony s a lány Edward háza elött várt...Mikor meglátta,hogy közeledik Edward felállt és futni kezdett felé...Átölelte és sírni kezdett...Edward ellökte magától és azt mondta:"Ne ronts el ezt a szép napot" A lány úgy érezte nagyon haragszik rá...Így a kezébe nyomta a mackót és elrohant...Aznap éjjel egész végig a mackót nézegette Edward...Végül rájött,hogy a szívet ki lehet nyitni...Kinyitotta s egyből a képet látta meg elsőnek...Az első közös képük volt...És a levelen ez állt: Emlékszel még arra a napra?Azóta is az a legboldogabb emlékem...Sose feleddem el azt a napot...Ott kezdődött az életem és ott is fog végződni.Én az első perctől éreztem irántad valamit de nemtudttam felszínre hozni...És most...Most már felszínre törtek az érzelmeim irántad...Bár ha ezt a levelet olvasod már nem sokáig...Megtalálsz majd azon a bizonyos helyen ,hol elsőnek beszélgettünk...Szeretlek és szeretni is foglak...Onnan fentről vigyázok majd rád!" Edward nagyon megijedtt hisz ő is szerette a lányt...Csak úgy pizsamában és mezitláb sprintelni kezdett ahoz a padhoz...Mire odaért a lány már fél holt volt! A fiú karjaiba emelte és futni kezdett a korház felé...A korház elött a fülébe súgta a lánynak:Nem hagyom,hogy meghalj..Soha nem fogom hagyni...Örörkre vigyázni fogok rád.Szeretlek" Majd bevitte a korházba...Az orvosok egyből kezelésbe vették...Edward minden napját és estéjét a lány ágya melett töltötte...Teljesen addig amíg fel nem épült! S azóta is vigyáznak egymásra!

Volt egy lány ki nagyon szeretett egy fiút...A fiú viszont szerette!Semmi se választhatta el őket.Mindig eggyüt voltak míg egy nap:A lány adott egy búcsúcsókot a fiúnak,és elmondta,hogy mi lesz! "Sajnálom,d most el kell utaznom...Anyámék elmennek egy másik országba a munkája miatt...És engem is visz!Írok levelet naponta...és majd telefonálhatunk is...Meg msn-ezhetünk!Kérlek ne vágj ien bús arcott...Úgy akarok elmenni,hogy lássam a boldog arcodat!"
A fiú megígérte a lánynak,hogy nem feledi...A lány nem ígért semmit,felszált a gépre...A fiú integetett,és sírt...Már most hiányzott neki!         Az első hónap nehezen ment!A lány a legjobb iskolába került,nehéz volt neki fent lennie msn-n,leveleket nem volt ideje írnia!A fiú hívta sokat,de a lány nem vette fel!A fiú csak sírt...    5 év után hazatért a lány...17 éves lett...Annya munkahelyén dolgozott mint segéd...Annya ügyvéd volt!   Amikor a parkban sétált a lány,akkor a fiú meglátta,és rögtön felismerte, nem felejtette el...Kiabált utánna...Utánna rohant...A lány megállt...ÉS a szemébe nézett...A fiú mondta "Végre hazatértél?Jajj annyira hiányoztál!" A lány visszaválaszólt " Elnézést,talán ismerem őnt?"
A fiú elsápadt!És a szemébe nézett! "Nem emlékszel rám??"
A fiúnak köny csöpögött a szeméből!A lány mondta "Bocsálts meg,de nem rémlik,ki lehetsz!" A fiú csak ennyit mondott"5 év alatt alig 6x vetted fel a telefont...5 év alatt 2x voltál fent msn-n,5 év alatt egy levelet sem írtál...Mi volt az,hogy minden nap beszélünk,és minden nap írsz levelet???És,hogy nem feledjük egymást?Mért teszed ezt?Nem ismersz?" A lány csak annyit mondott halkan..."Háth...Nemtudom miről beszélsz!"
A fiú elsápadtan mondta " 5 év,hosszú idő,elfelejtettél,pedig mondtad,hogy nem fogsz!Vagy túl csúnya lettem neked...Én  5 évvel ezelött tökéletes voltam neked,mindig manóztál...Hát igen,ennyit ért neked..."     A lány sírni kezdett!Hirtelen eszébe jutott...És sírva mondta,és átölelte "Bocsálts meg,5 év télleg hosszú idő!Emlékszem rád,kicsi egyetlen Manóm...Szeretlek!"
Végül megcsókolták egymást!És soha nem felejtették el egymást!A fiú nagyon örült,hogy eszébe jutott,a lány meg annak örült,hogy mindig szerette,őt,és nem nézet egy lányra
sem!

Vártam eleget
Nem kérek több levelet
Elegem van az életből
Ebből a szar földből
Mért nem tünsz már el?
Nem érted,hogy nem kell?
Nem kell a vígasztalás
Se te és senki más
Egyvalkire vártam
És otthagyot,és én csak álltam
Áltam,és vártam
De nem jött vissza,utánna rohantam
És megcsókoltam
De  ő elökött engem
Nem érted?Ő volt az életem
És csak őt szeretem!

Erősen fúj az esti szél
A fákon se madár se levél
Csak egy lány bolyong a sötét ucán
Gondolkozik szíve búján

Bájos alakja dereng a sötétben
Könnyei nem látszanak a sötét ködben
Kicsi szívét sok gond nyomasztja
Őt mindenki csak szívatja

Megy mendegél tovább a lány
Lelke fénye egyre halvány
A lány még midnig gondolkozik
És a boldogsággal nem foglalkozik

Pici szíve összetört
A lelke kiszűrkűlt
Megy tovább semmit nem törődve
Míg odanem ért a temetőbe

Ott leült egy padra
És ez a gondolata:
"-Minek éljek?
-Minek szenvedjek?

-Van értelme az életnek?
-Hiába mondják azt,hogy szeretnek
-Ezt régen bevettem
-De rájöttem

-Ennek semmi értelme
-Miért nincs már vége?"
Ahogy befejezte ezt a gondolatot
Rájött,hogy oldja meg  ezt a "feladatot"

Elővett egy kést
A fába egy összetört szívet vés
Alá vési búcsú levelét
ÉS eldobja életét

Egy élettel teli lány
Kiben fellobbant egyszer a láng
Harcólt érte
De a végén ráborólt a fegyverére
Elvesztette
De  lesz még lehetősége az életbe
Tovább lépet és tudta jól tette
S nem sokára kardját újra elő vette
Az érzelmek és a tűz elragadtta
S az ellenség végül feladta
A lány elérte célját
S azóta is szereti párját
A tűz a lányban megszelidűlt
És ennek örűlt végtelenűl
 

Nem kapok levegőt
Ez nekem túl szoros nyakkörv

Egy ideje burokban élek
Csak mond a szemembe,hogy szeretlek
Ölelj magadhoz s ne engedj el
Ne mond soha hogy menned kell

[Ölelj és szóríts szívedhez]

Sötét van itt!     Félek!
Csak vissza fele lépek
Fogd meg a két kezem
És élezdfel a szívem
[élezd fel élezdd!]

Egy ideje burokban élek
Csak súgd a fülembe       Szeretlek
Had érezzem ,hogy élek
Had öleljelek csak téged
[Téged...Érezzem a szíved!]

Már kiakarok törni,szükségem van egy útra mely kivezet
Egy út mely egy szebb jövőbe vezet

Ahol érzem hogy szeretnek[szeretsz]
Hol szabadon lélegzek
[Lélegzel]
Hol tiéd vagyok
[enyém vagy]
S az életem neked adhatom
[életed]

Segíts,Félek [félek,segíts] Sötét van,fogy a levegő [elfogy ]
Ez nekem annyira rémisztő
[megijedttem]
Most utoljára hadj teret nekem
Ne szoríts vékony útra engem
[veled leszek]
Érezdd,hogy nicns még vége
Most[most]  most éledek újra végre

[éledj]

Vigyázz rám! [rám] Ölelj át!Fogg a kezem[két kezem]
S lépj előre végre velem
Vezess ki a sötétből
Ebből a félelemből[félek]

Egy ideje burokban élek
Csak súgd [súgd]a fülembe szeretlek
Had érezzem ,hogy élek
Tudom...Félek [félek]
Had öleljelek csa ktéged[téged,téged]

Volt egy lány ki egyszer nagyon szerelmes lett egy srácba…A srác is elvileg a lányba..De kitudja,hogy a srác mennyir ekomojan gondolta…Persze a lány midnen elhitt a srácnak még aleghihetettlenebb történeteket is…Egyik nap egy esős reggel elindúlt a lány a sráchoz…De útközbe megállítottas egy jó barátja ki a szerelmének is volta barátja…A barát csak ennyit mondott: Nem kéne ennyire bíznod a srácban! A lány nem értette mit akart evvel elérni a barátja de nem is foglalkozott vele…Ment tovább a pasijához de nem volt otthon…Hazament és gondolkodni kezdett azon amit a barátja mondott :-

Mit kéne észrevennem?Mi áll van ebbe a kapcsolatban?Miért nem kéne bíznom?Nem értem!

Egyre többet gondolkodott…És Végül arra jutott,hogy utánna jár mi a szitu…A lány mindenkitől hallott egy stroyt…De persze mást is..A lánynak a szíve teljesen összetört és bánatában egyik jó barátjához fordúlt…A barátja mindig szívesen fogadtta és meghallgatta a lányt…És bár nem csak baráságot érzett a lány íránt még is…Visszafogta magát mert vette a lapot ,hogy mi a helyzet a lánnyal… Mint egy jó barát vígasztalta és ápolta a lelkét…S elcsattant egy csók…És nem! Nem a lány legjobb barátja kezdeményezte…Hanem maga a lány! Hírtelen azt a szeretet és elegséget érezte amit még soha! A lány aznap ott aludtt a legjobb barátjánál…Karjaiban elalva és egy mosollyal az arcán:) Másnap reggel nem sírt…Csak oldalra nézett…Ott feküdtt mellette a legjobb barátja és még midnig ölelte…A lányt még akkor is megtöltöte az a melegség ami tegnap este…De szépen csendben a barátja karjaiból kibújva elindúlt a vonatállomás felé…Felszállt egy vonatra és elment arra a helyre ahol megismerte a pasiját…A szíve újra csak tele lett fájdalommal…Végül felhívta telefonon…És befejezte mindörökre ezt a kapcsolatot…A pasija nem értette miért…A lány hallgatott…Nem akart mást is belekeverni…a pasija nem is sejtette,hogy hányan árúlták el őt…mert ne mtartották helyesnek azokat a dolgokat amiket ő művelt…A lány meg azóta is tartja a száját és kerüli a témát…Nem szereti felhozni…De tudja és tudni is foja egy életen át ,hogy jól tette…És azt is tudja,hogy ez a fájdalom…Nagyon sokára fog elmúlni!
Aznap vissza ment a legjobb barátjához a lány!A lány nem mondott semmit de a barátja egyből látt a a szemén,hogy vége!A barátja átölelte jó szorosan!És vígasztalta! A lány megint csak érezte azt a melegséget...És csak ölelte szorosan a barátját...Este fele a barátja csak annyit mondott...Haza kellene menned...A lány bólintott egyet...Hisz nem akart bajba kerülni...A szülei nagyon szigorúak...A barátja ráadtta az egyik pulcsiját a lányra,hogy megne fázzon...És egészen a lány otthonáig kísérte! A lány nem mondott semmit...Megölelte a barátját.A barátja adott egy puszit a lány arcára.A lánynak a térde beleremegett! És egész éjjel a barátján járt az esze...Semmit nem aludtt színte...Ahogy a barátja sem! Végül hajnalban megszólal a lány telefonja! Sms e érkezett..."Nemtudom észre vetted e de nekem kellesz...Rosszúl időzítek tudom...De a lélegzetem elál mikor te ölelsz és amikor a közeledbe vagyok a hang alig jön ki a torkomon" A lány elvörösödve nézte csak nézte a telefonját...Majd vissza írt: "Ez nem telefon téma" Azért csak ennyit írt mert félt,hogy csalódnia kell...Reggel talkákoztak...És a  barátja megkérdezte: "Szeretsz?" A lány nem válaszólt! A barátja újra megkérdezte:"Szeretsz," A lány vörösödni kezdett és leült egy padra!A barátja már csak ennyit mondott: "Kérlek mond meg ha szeretsz...Vagy ha nem akkor mond meg!Tudni akarom mit érzel irántam" a mondat közepén letérdelt a lány elé az egyik kezével felemelte a lány fejét és a szemébe nézet...A lány pirúlt...És nem válaszólt...Majd a barátja felállt és elindúlt hazafelé...A lány utánna kiállt"Várj!" A barátja megfordúl és a szemébe néz...A Lány is az ővébe...És ennyit mond:"szeretlek..De jobbat érdemelsz"A fiú elvörösödött és átölelte a lányt...És a fülébe súgta:"Te vagy az egyetlen...Drágám" A lány eltolja magától a barátját és csak ennyit mond:
 Legyen más a drágád
,Más már vár rád
,Legyek én pusztán csak egy lány,
Egy lány kinek kihült szívében a láng,
Jobbat érdemelsz egy sérűlt lánynál,
Tudom,hogy nem pont ilyenre vágynál.
Menj légy másé,
És bocsánat ezért a vallomásért!
És evvel elfutott a lány...Visszanézett egyszer...És a boldogságot ott vesztette el!

Egyszer volt egy lány ki nagyon szerette az állatokat.A lánynak más barátai nem is voltak.Elzárkózott a kűlvilágtól és minden embertől.A lány annyira magányos eltt egy idő múlva ,hogy az elzárkózott lányból még rosszabb lett! Mindenkinek beszólt és köcsögösködött...Rémálom lett! Mindenki félt töle...És semmit nem tudttak róla...Egyszer egy lány viszont oda ment hozzá beszélgetni...De ő csak oltotta és elküldte a kurva anyjába....A lány nem adtta fel...És csak annyit mondodtt " átlátok rajtad...Nem félek tölled" A lány hírtelen visszább vonúlt és elment...Másnap megint össze futott a két lány...És ez újra és újra megtörtént míg végül barátok nem lettek... Mindenki cosdálkozott,hogy barátok lettek...A lány kezdett megnyílni...Teljesen beilleszkedett a többiekhez...Jól érezte magát és nagyon boldog volt..De nem sejtette,hogy aki felnyitotta a szemét az csak fél évet volt abban az országban...A lány egy búcsúlevelet hagyott :
Kedves Mira ...Nagyon élvezte ma veled töltött napokat,örülök,hogy sikerült felnyitnom a szemem! Nagyszerű lány vagy és nagyon jó barátom voltál és leszel! Kérlek ne haragudj meg rám amiért elmentem szó nélkül...És csak ezt a búcsúlevelet hagytam itt neked...Remélem boldog életed lesz és sose fogsz bánkodni egy ember miatt sem!És ígérd meg nekem,hogy nem leszel szomorú ez miatt! Örökre vigyázok majd rád...És örkre veled leszek a szívedben!Üdv:Arita
Mira nagyon elszomorodott...De hírtelen összeszedtte magát és mosolyogni kezdett..."Nem fogok elszomorodni..Ígérem" Mira folyta az életét és próbált minnél jobban az élet szebb oldalát nézni...Egyszer 3 év múlva megjelent egy ismeretlen személy Mira lakóhelyén...Mira elmegy az a személy melett...Majd a személy ennyit szól: Szia Mira...Látom tartottad az ígéreted! A hang hallatán Mira megált...Megfordúlt és a karjaiba omlott barátnőjének Aritáéba! Mira azt hitte örökre elveszítette...De mégsem..Mira annyira boldog volt,hogy nem akarta elengedni Aritát...Csak ölelni és ölelni akarta! Ő volt az első és egyben örök legjobb barátnője...Ki nem feldkezett meg róla...És visszajött hozzá! Ezt hívják szerintem igaz barátságnak!