Erősen fúj az esti szél
A fákon se madár se levél
Csak egy lány bolyong a sötét ucán
Gondolkozik szíve búján
Bájos alakja dereng a sötétben
Könnyei nem látszanak a sötét ködben
Kicsi szívét sok gond nyomasztja
Őt mindenki csak szívatja
Megy mendegél tovább a lány
Lelke fénye egyre halvány
A lány még midnig gondolkozik
És a boldogsággal nem foglalkozik
Pici szíve összetört
A lelke kiszűrkűlt
Megy tovább semmit nem törődve
Míg odanem ért a temetőbe
Ott leült egy padra
És ez a gondolata:
"-Minek éljek?
-Minek szenvedjek?
-Van értelme az életnek?
-Hiába mondják azt,hogy szeretnek
-Ezt régen bevettem
-De rájöttem
-Ennek semmi értelme
-Miért nincs már vége?"
Ahogy befejezte ezt a gondolatot
Rájött,hogy oldja meg ezt a "feladatot"
Elővett egy kést
A fába egy összetört szívet vés
Alá vési búcsú levelét
ÉS eldobja életét
okt
4
Egy lány
| Szerző:
LalaParanoia
| 10:56 am
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://lalapara.blog.hu/api/trackback/id/tr851426452
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.