Egy lány

Erősen fúj az esti szél
A fákon se madár se levél
Csak egy lány bolyong a sötét ucán
Gondolkozik szíve búján

Bájos alakja dereng a sötétben
Könnyei nem látszanak a sötét ködben
Kicsi szívét sok gond nyomasztja
Őt mindenki csak szívatja

Megy mendegél tovább a lány
Lelke fénye egyre halvány
A lány még midnig gondolkozik
És a boldogsággal nem foglalkozik

Pici szíve összetört
A lelke kiszűrkűlt
Megy tovább semmit nem törődve
Míg odanem ért a temetőbe

Ott leült egy padra
És ez a gondolata:
"-Minek éljek?
-Minek szenvedjek?

-Van értelme az életnek?
-Hiába mondják azt,hogy szeretnek
-Ezt régen bevettem
-De rájöttem

-Ennek semmi értelme
-Miért nincs már vége?"
Ahogy befejezte ezt a gondolatot
Rájött,hogy oldja meg  ezt a "feladatot"

Elővett egy kést
A fába egy összetört szívet vés
Alá vési búcsú levelét
ÉS eldobja életét