Te vagy az életem

Egyszer már ott jártam
Hol minden szép és imádtam
Mindig sütött a nap
S a virág el nem hervad
Színes volt minden,és vele voltam
Ölében ülve csókoltam
De egyszer csak beborúlt az ég
S ez csak a kezdet még
Villámlani is elkezdet
Majd minden szép szétesett
Romok maradtak
És már a virágok is elrohadtak
Mesebeli világom,az álmom
S vele együt párom
Elvesztek és hiába kerestem
Végül megleltem
Megleltem a szívem
Amit csak neki adtam,mert szerettem
S még mindig féltve őrizte kicsi törékeny szívem
Amit vissza sose kértem
Biztonságban van ott nálla
Az ő szíve meg nállam
Elkezdtük újra világunkat felépíteni
De a vár nem akart egybeállni
De sose adtuk fel
S végül a nap is fel kel
A virágok is kinyíltak
S engem megint csókoltak
Te voltál az kiért mindig lángólt szívem
Rájöttem...Te vagy az életem!