Nincs címe >.

Volt egy lány ki elzárkózott a világtól...Mindenki depressziósnak mondta.Sose köszöntek neki.Nagyon magányos volt.A lánynak peregtek az unalmas évei...Még mindig nem volt társasága...Egyetlen társasága a kiskutyája volt...Majd az évkezdésnél egy új osztálytársuk lett...Egy fiú kit Edwardnak hívtak.A fiú egyből kiszemelte a lányt és addig nem hagyta békén míg társalogni nem kezdett vele...A lány hirtelen feloldódott és a sráccal azaz Edwárddal barátságot kötött...A lány egyre jobban kezdett feloldódni végül egy bandában kötött ki...Edwárd bevezette egy jobb életbe ahol nem kell magányosnak lennie.A lány már nagyon jól érezte magát.És minden jó volt...Az osztálya is kezdtte elfogadni és rájöttek,hogy mit veszítettek eddig.De volt egy hátránya ennek az egésznek,hogy több barátja,haverja lett...A legelsőt és legfontosabbat elfelejtette...Egyre kevesebbet foglalkozott Edwarddal.Ezért Edward úgy döntött elköltözik az apjához Angliába.Mert neki a szülei elváltak...Anyja Magyarországon élt apja meg Angliába...1 hét múlva vette csak észre a lány,hogy eltűnt Edward...Elment hát a házához...S csak az anyja jött ki.Az anyja azt mdnta már egy hete elment az apjához és nem is akar visszajönni,de karácsonykor  itthon lesz..S az anyja Edward nak egy naplót nyomott a lány kezébe.Evvel a mondattal:"Ezt neked szánta gondolom Edward...Hisz a te neved áll rajta!".A lány elszomorodott...Leült egy padra ahol elsőnek beszélgetett Edwarddal.És minden suli után ott ült és olvasta a naplót...Minden közös szép emlékük le van részletesen írva és képekkel tele rakva...Miután a naplót kiolvasta rájött,hogy Edward szerelmes volt belé...És szíve hevesen kalimpált,hogy lassan itt a karácsony...Elrohant hát a boltba és vett egy aranyos macit ami egy szívet tart...A szívet ki lehetett nyitni...Abba a szívbe tett egy képet és egy levelet.Az volt a terve ha nem bocsált meg neki Edward oda adja neki ezt a macit...Ha megbocsált a levelet kiveszi és úgy adja oda a macit! Eljött a karácsony s a lány Edward háza elött várt...Mikor meglátta,hogy közeledik Edward felállt és futni kezdett felé...Átölelte és sírni kezdett...Edward ellökte magától és azt mondta:"Ne ronts el ezt a szép napot" A lány úgy érezte nagyon haragszik rá...Így a kezébe nyomta a mackót és elrohant...Aznap éjjel egész végig a mackót nézegette Edward...Végül rájött,hogy a szívet ki lehet nyitni...Kinyitotta s egyből a képet látta meg elsőnek...Az első közös képük volt...És a levelen ez állt: Emlékszel még arra a napra?Azóta is az a legboldogabb emlékem...Sose feleddem el azt a napot...Ott kezdődött az életem és ott is fog végződni.Én az első perctől éreztem irántad valamit de nemtudttam felszínre hozni...És most...Most már felszínre törtek az érzelmeim irántad...Bár ha ezt a levelet olvasod már nem sokáig...Megtalálsz majd azon a bizonyos helyen ,hol elsőnek beszélgettünk...Szeretlek és szeretni is foglak...Onnan fentről vigyázok majd rád!" Edward nagyon megijedtt hisz ő is szerette a lányt...Csak úgy pizsamában és mezitláb sprintelni kezdett ahoz a padhoz...Mire odaért a lány már fél holt volt! A fiú karjaiba emelte és futni kezdett a korház felé...A korház elött a fülébe súgta a lánynak:Nem hagyom,hogy meghalj..Soha nem fogom hagyni...Örörkre vigyázni fogok rád.Szeretlek" Majd bevitte a korházba...Az orvosok egyből kezelésbe vették...Edward minden napját és estéjét a lány ágya melett töltötte...Teljesen addig amíg fel nem épült! S azóta is vigyáznak egymásra!